mig ide-oda vonszolta mag��t, f?lvette s azut��n megint elhelyezkedett a sz��ken az ablak mellett ��s b��mult a vil��gba megt?rt, b��gyadt n��z��ssel, mintha vizes h��lyog ereszkedett volna szem��re. Az asszony ki- ��s bej��rt ��s cs?r?mp?lt a konyh��n az ed��nynyel s azt��n becsapta maga ut��n a k��ls? ajt��t s elment valamerre egy kicsit. Egy d��lel?tt tizen?tsz?r is elszaladt egy kicsit s p��linkaszag ?mlik a sz��j��b��l, ha visszaj?n. Olyankor a kicsi mad��rasszony zsebkend?t t?m?tt az arcz��ra ��s szenvedett. Sz��lani azonban nem mert, mert ha a v��nasszony itt hagyn��, eg��szen egyed��li maradna egy dorombol�� nagy lusta macsk��val, a kit nem lehet ��tk��ldeni a tudom��nyos asszonys��g��rt, ha m��r egyszer ugy adja az isten, hogy ott kell hagyni az ablakot.
D��lben hazaszaladt az ura egy kis f��l��r��ra. Csak ��ppen hogy hamarosan bekapta az eb��det, a mit a v��nasszony f?z?tt, s m��r menni is akart vissza a munk��ba. Szigor�� rend van a gy��rban, tiz percz k��s��s ?t hatos, h��sz percz egy forint b��ntet��s, ha m��g tov��bb k��sik, akkor be se menjen t?bbet. A f��rfi sz��p, nagy leg��ny volt, egy kicsit tuls��gosan katon��s, amolyan altisztes intelligenczi��ju, kem��ny von��sokkal. A mesters��g��re n��zve b��dogos. J�� munk��ju, j��zan ember, a ki egy szokny��ban vette mag��hoz a kis le��nyt ��s bebutorozkodott, a maga embers��g��b?l, meg ��ves lak��st tartott k��tsz��ztiz forint��rt. Mikor ujra el akart menni, az asszony a nyak��ba csimpaszkodott, leh��zta mag��hoz ��s remegve cs��kolta--��s suttogott neki.
--Est��re tal��n itt lesz. ��llj meg majd az ajt��ban s hallgat��zz. Majd rikkant egy nagyot.
--Gondolod?
--Tal��n... Egy kicsit meg��llott a szive ver��se, r��m��let szaladt v��gig az arcz��n...--De h��t ��n, vajjon hol leszek ��n?
A f��rfi indulatosan v��gott k?zbe. Nem akart goromba lenni, de m��r annyiszor hallotta ezt a sejt��st ��s annyira nem tudta meg��rteni, hogy d��hbe j?tt, ha ujra ism��telte az asszony.
--Ugyan ne besz��lj marhas��got!--mondta.--Itt leszel, h��t hol lenn��l, itt...
--Vagy m��sutt.
--Fen��t!... De ��szrevette, hogy a kicsi test megvonaglik s mindj��rt sir��s lesz a felesel��sb?l, h��t er?sen a karjaiba szor��totta az asszonyt s nagy, moh�� cs��kokat nyomott a nyak��ra, ott, a hol finom r?vid hajsz��lak v��ltak ki a kis czopfb��l, a mi mint valami finom sz?ke sz��lakb��l ?sszesodort k?t��lv��g esett v��gig az asszony h��t��n a feh��r r��klin. Mikor m��gis csak megindult a hom��lyos szemekb?l a k?ny, az ?l��be vette ��s csit��totta.
--No fiam, hiszen tudod, hogy nem komolyan veszem... Csak m��rges vagyok, hogy annyit emlegeted... No, ne sirj... ugy megsajn��l az ember, ha m��g sirsz is.
--De megh��zasodol ujra, ugy-e meg?
--Bolond vagy. Hagyj nekem az ilyesmivel b��k��t.
Hallgattak s a f��rfi az asszony feje f?l?tt ��tn��zve, szint��n a szomsz��d falra b��mult. Ott is volt k��t ablak, valami olyasf��le kis lak��snak a szemei, mint amilyen az ?v��k volt. Abban a part��jban egy lokomotiv-vezet? lakott, a ki Budapestt?l Prede��lig utazott, meg vissza, azt��n aludt egyet itthon s ujra ment Prede��lra meg vissza. Csak a feles��ge volt itthon, egy nagyon sz��p, sz��les csip?j��, v��llas k?v��rk��s asszony, a kinek halov��ny, urias feh��r volt az arcza. Sok reg��nyt olvasott k��k t��bl��s k?nyvekb?l ��s sokat ��s j�� ��teleket evett. Szeretett j��l ��lni, hozz��tartozott ez a polg��rias nyugalomhoz, a miben igy egyed��l ��lt a v��ndor ur��val, aki mindig hal��lra f��radtan j?tt meg s mig a vacsor��j��b��l az utols�� falatokat ette, m��r aludt. Gyermek se volt a h��zban, m��g egy macska se ��s csak ��ppen n��ha j?ttek l��togat��ba a szomsz��dasszonyhoz ��lemedettebb urf��le n��pek, akikr?l rosszat suttogott az udvar. De ez ink��bb az��rt t?rt��nt, mert a sz��p asszony nem igen elegyedett ?ssze az udvar egy��b n��peivel. ?r?kk�� bez��rk��zva olvasta a reg��nyeket ��s ha sz��p dr��ga ruh��ban elment hazulr��l, megemelintette a csipk��s szokny��it az ��rok f?l?tt, ahov�� a szeg��ny asszonyok ?ntik ki a mosogat�� vizet ��s ugy hordta a fej��t, mint a p��va. Ez rosszul esett a szeg��ny n��peknek ��s szivesen besz��ltek h��t rosszat a lokomotiv-vezet?n��r?l, a kit k��l?nben maguk k?z?tt cs��fond��rosan a nagys��g��nak neveztek.
Mig a szeg��ny kicsi fak�� Terka meg az ura ��tb��multak a szomsz��d falra, egyszerre az ablakhoz j?tt a sz��p asszony is. Egy kicsit elmos��dott a figur��ja a k��t ��vegen kereszt��l, de az��rt l��tszott rajta a sz��ps��g, meg az eg��szs��g ��s az ��tv��gy. Nagy t��l f��nkot hozott mag��val valahonnan bel��lr?l, bizonyosan a konyh��r��l, egym��s tetej��be dobva egy csom�� habk?nny��, nekipirult dr��ga s��tem��nyt, a mit egyszerre t?m a sz��j��ba az ember s nem is ��rzi, hogy eszik. M��g n��zegette, mosolyogva, gy?ng��d becz��z��ssel s megevett egyet a tetej��b?l, azt��n meg letette az eg��sz garmad��t az ablak p��rk��ny��ra ��s a n��lk��l, hogy csak egy pillant��sig is t?r?dn��k az udvarral, visszament a szoba sz��rkes��g��be. Csak ��ppen a sz��p, k?v��r v��llai l��tszottak m��g, a mint a derek��n rengve tov��bb ��sztak bele a s?t��tbe ��s ut��na vil��g��tott a tele t��l f��nk, a j�� ��let, a hiz��s.
A szeg��ny kicsi asszony, a b��dogosn��, ��hesen meredt r�� a s��tem��nyre. A sz��ja is t��tva maradt, kifeket��llettek bel?le a rossz fogai ��s ?sszecsattogtak, a mikor m��r sok��ig n��zte a finom ��telt. ��rezte, hogy harapnia kell bel?le, vagy mindj��rt meghal. Az ura r��mordult:
--Mit b��mulsz? M��g megkiv��nod...
Az asszony moh��n m��g a szemeit is

Continue reading on your phone by scaning this QR Code
Tip: The current page has been bookmarked automatically. If you wish to continue reading later, just open the
Dertz Homepage, and click on the 'continue reading' link at the bottom of the page.